Az Hyper-V Server 2008 R2-ről szóló előző cikket elküldtem egy szakmabéli, virtualizációval foglalkozó kollégámnak, mert kíváncsi voltam a véleményére. Elolvasta, megköszönte, majd mosolyogva annyit mondott, hogy “elértétek az ESXi szintjét”. Bevallom, meglepett a válasz. A cikk végső soron arról szólt, hogy a Hyper-V Server 2008 R2 elődjével szemben mindazt a tudást hozza, amit a Hyper-V platform nyújtani tud.

A történet azonban meg is fordítható: vajon milyen képességekkel rendelkezik az ingyenes(*) Hyper-V R2, amely csak lincenc díj ellenében kapható például a VMware-nél? Nem feltétlenül olyan funkciók ezek, amelyeket csak kis- vagy közepes szervezetek igényelnek. Ellenkezőleg: néha nagyon is nagyvállalati követelményekről van szó. Lássuk:

1. Tartománytagság. – A világ legelterjedtebb hálózati operációs rendszer címtára az Active Directory. A tartománytagság előnyeit nem kell ecsetelnem: jobb biztonsági modell, jobb felügyelhetőség, házirendek, távfelügyelet stb. A Hyper-V Server 2008 R2 magától értetődően képes a tartomány-tagságra, sőt, fürtalkotáshoz ez elengedhetetlen a számára. A VMware infrastruktúrában, ha van vCenter, a ESX/ESXi gépeknek nem kell tartománytagoknak lenniük ahhoz, hogy az AD integráció megvalósuljon. A vCenter elvégzi mindazt, ami az integrációhoz szükséges – elsősorban a felhasználói fiókokhoz rendelt szerepek definiálására és ellenőrzésére (authorization) kell gondolni. Ha azonban nincs vCenter, akkor nincs ez a fontos integrációs pont sem.

2. Lemezegység hozzáadása működő virtuális géphez  - A funkció mindkét platformon elérhető, de a Microsoft megoldásában ez a képesség a Hyper-V Server 2008 R2-ben is benne van, nem csak a Windows kiszolgálókban. A VMware futó géphez hardvert csak az Advaced vagy afeletti csomagok esetén enged hozzáadni.

3. Esemény-vezérelt feladat-ütemezés – A VMware Felhasználók Magyarországi Egyesületének ülésén láttam egy olyan képességet, hogy a vSphere rendszer a vCenter segítségével képes arra, hogy bizonyos események bekövetkezésekor adott válaszreakciót – pl. egy script futtatását vagy e-mail elküldését hajtson végre. Az előadó ecsetelte, hogy sokat bővült az események köre, példaként pedig azt hozta fel, hogy a rendszer SMS-t küld neki, ha a kollégái létrehoznak egy új virtuális gépet. A kérdésemre, vajon ez a funkció melyik alrendszer része, azt a választ kaptam, hogy a vCenter-é. Nos, ez a képesség a Hyper-V Server 2008 R2-ben is megvan, azzal a különbséggel, hogy BÁRMILYEN eseményre lehet egyszerű vagy összetett feladatot megfogalmazni, ütemeztetni és végrehajtatni. Ne legyen senkinek kétsége: nem ez a módszer a világ legjobb menedzsmentje. De ha nincs összetett eseménygyűjtő, kezelő rendszerünk, akkor nagyon is jól jön. A Microsoft ezért a képességért nem kér pénzt.

4. 6 magosnál több processzorok támogatása – Olyan nincs is! Valóban, a nyolcmagos CPU-kra 2010 elejéig várni kell, s akkor is csak drágán juthatunk hozzájuk. Eltart még egy darabig, amíg általánosan elterjedtek lesznek. Az első példányokat valószínűleg nagyvállalatok vásárolják majd, nekik meg lesz pénzük. Tényleg? Meglehet. De az is lehet, hogy nem jön jól, ha néhány tucat új processzorhoz egyben új licenceket is vásárolniuk kell.

5. Több mint 256 GB memória támogatása – Ilyen sincs, igaz? A munkám során eddig a legtöbb memória, amit egy gépben láttam, az 128 GB volt, a 256 GB egészen biztosan nagyon ritka. Ma még. Egy bizonyos: valamennyi cég akkor szokott támogatni valamit, ha azt le is tesztelte. Márpedig mind a Microsoft, mind a VMware 1 TB-nyi memóriával ellátott gépek támogatását vállalja. Akkor ez a technológia létezik is. A különbség annyi, hogy ezen dimenzió mentén (vagyis a memória nagysága miatt) a Microsoft nem számol fel licenc költséget, legalábbis a virtualizációs szerepkör esetén nem.

6. Energia-takarékos processzor használat – OK. Ez már nem a szférák világa. (Freudi elszólás :-)). A virtualizáció egyik alapvető hajtóereje, hogy a fizikai kiszolgálók egyenként kihasználatlanok, miközben – feleslegesen – energiát emésztenek fel. A virtualizáció önmagában hatalmas energiamegtakarítást jelent – platformtól függetlenül. A tudomány állása szerint viszont ennél is többet lehet tenni: a virtualizációs gazdagépek fogyasztását is érdemes csökkenteni. A VMware rendelkezik egy remek megoldással, úgy hívják Distributed Power Management. Ennek segítségével valóban szépen meg lehet takarítani további áram-számlát, csupán egy gond van vele: azok az ügyfelek profitálhatnak belőle, akik Enterprise vagy Enterprise plus csomagot birtokolnak. (Arról nem is beszélve, hogy az Enterprise csomag megszűnik.) Ezzel szemben a 2008 R2-es szerver generáció valamennyi tagja, így a Hyper-V Server 2008 R2 is használhatja a beépített “Core parking” funkciót, és mindazokat az egyéb fejlesztéseket, amelyek energiamegtakarítást eredményezhetnek. (Egy szép dolgozat összefoglalja, mi mindent tud ezen a téren a 208 R2-es széria). A core parking segítségével például az operációs rendszer mikro, mili, néha egész másodpercre képes kikapcsolni a processzor egy-egy magját, ha arra éppen nincs szükség. Az saját méréseink szerint egy Windows Server 2008 R2 terheléstől függően 5-20%-kal fogyaszt kevesebbet, mint egy Windows Server 2003 R2. Ha elképzelünk egy Windows Server 2003 R2-t pl. VMware Serverrel, vagy Virtual Server 2005-tel, akkor azokhoz képest 20%-ot lehet nyerni az áramon. No, ezt a 20%-ot a Hyper-V Server 2008-cal ingyen be lehet gyűjteni. (Szándékosan nem az ESXi-t említettem itt, hiszen a mérések Windows Server 2003-as szerverekre vonatkoztak.)

7. Magas rendelkezésre állás virtuális gépek számára – Az IT szakemberek megegyeznek abban, hogy a virtualizáció és a magas rendelkezésre állás kéz a kézben járó megoldások. Hypervisor ide, “bare metal” oda, a hardveren mégiscsak egy operációs rendszer fut (Igen, az ESX és az ESXi is egy operációs rendszer.), Márpedig ezek karbantartása és/vagy váratlan meghibásodása a teljes virtuális gépparkunk leállásával jár, hacsak nem implementálunk valamilyen HA megoldást. A Hyper-V server első verziója nem tartalmazott HA képességeket, sőt, fel sem okosíthattuk erre. A 2008 R2 viszont egy nagyon jól skálázható (a manapság a VMware által divatba hozott kifejezésekkel: “érett” és “nagyvállalati környezetben bizonyított”) komponenst tartalmaz. Mi több, a tárolóalrendszer támogatása esetén földrajzilag elosztott  fürtöket hozhatunk létre – feltéve, ha ezt a tárolóalrendszer gyártója támogatja. Csak megjegyzem, hogy ezzel a Hyper-V Server 2008 R2 már nem csak a vSphere rendszerbe “harap bele”, hanem a VMware Site Recovery Manager megoldásába is. (A VMware HA már a vSphere Standard csomagnak is része, de az ingyenes ESXi önmagában nem képes rá.)

8. Működés közbeni virtuális gépmozgatás – A működés közbeni gépmozgatás a VMware kereskedelmi gépezetének köszönhetően ma a virtualizáció alapköve (pedig nem kellene annak lennie.). Hát jó! Ha alapkő, akkor legyen a platform része. A Hyper-V Server 2008 R2 képes működés közben, leállás nélkül virtuális gépeket egyik kiszolgálóról a másikra mozgatni. Nálunk Live Migration a képesség neve. Sőt! A tétet emelendő, egy blogbejegyzéshez írt megjegyzésében egyik fejlesztőnk azt is elárulta, hogy mivel a R2-es generáció támogatja a CSV-t és a többtelephelyes fürtözést, a live migration működik telephelyek között is – a tároló-alrendszer szállító támogatása esetén. Vagyis: a Microsoft nem kér pénzt azért, hogy telephelyek között mozgasson valaki virtuális gépeket – “Long distance VMotion”. (Azért nem eszik olyan forrón a kását. Ehhez azért rendesen meg kell konfigurálni a hálózatot is. Ettől a tény még tény. Mindehhez a hypervisorért nem kell fizetni.)

9. Multipath I/O harmadik gyártó eszközkezelőivel – Még a Windows Server 2008 debütált egy újraírt MPIO (Multipath IO) alrendszerrel. Ez tulajdonképpen egy keretrendszer hatféle terhelés-elosztási algoritmussal. Használata azonban egyáltalán nem kötelező. Semmi akadálya annak, hogy bármely tároló-gyártó, vagy HBA adapter-gyártó saját MPIO módszert használjon. Eszközkezelőt, amióta világ a világ, szabad volt írni a Windowsra, és az eszközkezelők használatáért a Microsoft sohasem kért pénzt. A vSphere esetén a harmadik gyártó MPIO megoldása csak az Enterprise Plus licenc megvásárlásával érhető el. (Ugyanakkor fontos elmondani, hogy beépített MPIO minden ESX/ESXi verzióban van.)

10. Csoportházirend – Amikor a vSphere “Host Profiles” funkciójáról először olvastam, rögtön rávágtam, hogy “DCM” (Ez a System Center Configuration Manager 2007 egyik új funkciója. Új a 2007-ben, vagyis jelenleg már két és fél éves.) Nem talált. A Host Profiles módszertana is, és hatása is más. Úgy működik, hogy veszünk egy referencia gépet, “lefényképezzük” a konfigurációját, majd az így elkészült sablont ráhúzzuk a többi gépre. Eredmény: teljesen egyforma beállítások. Van aki csak ügyes képességnek gondolja, pedig egy roppant fontos komponens. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát. A standard  konfiguráció automatizmus általi biztosítása elképesztő mennyiségű munkamegtakarítást jelent, potenciális hibákat zár ki, és bizonyosan megfelel azoknak az ellenőrző szerveknek, amelyek kívülről birizgálnak egy IT csapatot “megfelelés” ürügyén. A Host profiles nyolc alprofilból áll (memory reservation, Storage, Networking, Date & Time, Firewall, Security, Service, Advanced), találtam egy weboldalt, ahol képeket is láthatunk róluk.

Nem kérdés, hogy a Host Profiles értékes dolog, de van egy kis gond vele. A Hyper-V világában nem a DCM a megfelelőja, hanem a csoportházirend. (Még akkor is, ha más módszer alapján működik). A nyolcból minimum öt alprofil-t a házirendek kapásból tudnak. Sejtésem szerint a memory reservation és a Storage alprofil hozta képességek is benne vannak a GPO-ban, de ezt nem merem biztosan mondani, ki kellene próbálni. Szabványos konfigurációt szeretnénk egy Windows rendszeren?Használjunk csoportházirendet. Ingyenesen.

A lista biztos nem teljes lehet folytatni, de azt hiszem talán ennyi is elég, hogy megmutathassam: a Hyper-V Server 2008 R2 sokkal (sokkal-sokkal) több. mint egy ingyenes ESXi.

  ----------------

(*) – Ebben a cikkben tisztáztuk, hogy mit jelent az, hogy ingyenes a Hyper-V Server 2008 R2.